A világtojás

Sok teremtésmítoszban találkozhatunk a tojás szimbólummal. Többek között a sintoizmusban, a
sumér, a görög, az egyiptomi, a hindu, a kínai és a finn mitológiákban.
A világtojás a kozmikus születés jelképe, feltöretlenül általában
androgün jellegű, de lehet női jelkép is, a megújulás, születés és a Föld
jeleként. A történetek szerint általában egy madár vagy kígyó alakú
istenségtől megtermékenyülve a női istenség, szintén állat alakban tojja
az őstojást, amiből a világ keletkezik. Esetenként az ősvízből a szárazra
felhozott tojásból kel ki az első ember, általában a Napisten, aki később
agyagból újabb tojásokat formál, vagy saját magát megtermékenyíti,
esetleg kettéosztja, megteremtve ezzel a többieket.
A Tojás Plinius leírásában egy olyan kis mágikus eszköz volt, melyet a
gall druidák anguinum-nak neveztek és állítólag kígyók nyálából
készítettek. Ezt az összegyúrt galacsint gyógyításra és a negatív energiák
pozitívvá alakítására használták.
A Fényistennek, a teremtőnek nő-elvű keletkezés-mítoszai közé sorolhatók azok, amikor
tojásból, lótuszból születik meg. A lótusz a víz, a nőiesség szimbóluma, ugyanígy a tojás, az
anyaméh jelképe. A tojás sárgájából (Nap) lesz azután a férfi, fehérjéből (Hold) pedig a női
princípium.
Egy inka mítosz szerint az emberiséget három tojásból alkotta meg Pachacamac, a teremtő isten.
Aranytojásból az inka családját és az uralkodó réteget, ezüsttojásból az asszonyaikat, az
emberiség többi része pedig a réztojásból jött elő.
Az egyiptomiaknál több kozmogóniában is felbukkan az őstojás. A fáraó Horus megtestesítője a
földi világban, az emberiség ura. Horus egy lótusz bimbójából született, és ezzel örök ifjúságot
kapott. Ra, a Napisten egy tojásból született. A bennu az egyiptomi mitológia legendás madara,
mely lángok között kel életre, és minden 500 évben egyszer fészket épít egy obeliszk tetején,
ahol lerakja tojását. Mikor a tojás héja repedezni kezd, a bennut felemésztik a lángok, és a
tojásból újjászületve száll fel. Hermopolis kozmogóniájában nyolc isten alkotja a teremtés előtti
káosz első négy istenpárját, az ősmocsár teremtményeit. Az ősvízből kiemelkedő ősdombon
általuk létesül az őstojás, és abból kel ki az ősmadár.
Az akkád mitológiában egészen elrejtve leljük fel az őstojást: Az istenek női méheket
teremtenek, melyeket bunkósbottal feltörve "agyag" bújik elő, ez 9 nap után válik férfivá és
nővé.
A finn teremtésmítosz, a Kalevala első éneke így mutatja be a világtojás széttörését:
"Tört tojásnak alsó fele
Válik alsó földfenékké,
Tört tojásnak felső fele
A felettünk való éggé,
Sárgájának felső fele
Fényes nappá fenn az égen,
Fehérjének felső fele
A halovány holddá lészen."
A görög mondavilág egy kevéssé ismert momentuma az a részlet, amikor a Khaosz, a világ
ősállapota uralkodott a Földön, melyre a Nüx, a sötétség borult. Egy légáramlat
megtermékenyítette a Khaoszt, az így keletkezett ezüsttojásból született meg Erósz, a szeretet.
Erósz azonban elborzadva magányától visszabújt az ezüsttojásba, onnan hívta életre Uranoszt,
az eget, és Gaiát, a földet. Az ikrek, Castor és Pollux szintén tojásból keltek ki. Az orphikus
kultuszok tanítása szerint "Isten teremtett mindent... (és) az alaktalan tömeget tojássá formálta,
amelyből minden dolog keletkezett."
A Távol-Kelet mítoszai közül többen is visszaköszönt a világtojás. Indiában a mindent átható
leheletet és a mindent magába rejtő vizet tartották együttesen
mindennek a teremtőjének, a hiranja-garbha (arany-embrió,
aranytojás) által. Ebből jelent meg azután Brahma, a Teremtő. Egy
másik mítosz szerint Visnu, a világtengeren nyugvó istenség köldökéből
egy lótuszvirág nőtt ki, és Brahma ezen át jelent meg, ez szintén nem
más, mint a világtojás módosult változata, akárcsak az egyiptomi
Hórusz esetében.
A japán mítoszok szerint kezdetben In és Jo, a férfi és a női princípium
együtt feküdt a kaotikus tojásban, amely azután kettévált: így
keletkezett az ég és a föld.
Kínában úgy tartották, hogy Pan-ku, a világteremtő eleinte a mindenség sötét, tojás alakú
káoszában élt, mintegy csíraként. Tizennyolcezer év elteltével a tojás két részre oszlott: a tiszta
és világos rész lett az ég, a nehéz és tisztátalan a föld. Ennek a mindenségben jelenlévő ősi
kettősségnek a megörökítése a Jin-Yang szimbóluma. A Yang jelentése: fény, nappal, meleg, déli
irány, erő, kisugárzás, férfiasság, aktivitás, élet, ég; a Jin jelentése pedig: sötétség, éjszaka, hideg,
északi irány, gyengeség, befogadás, nőiesség, passzivitás, halál, föld. Pan-ku ezután
megteremtette a világot, melyhez egy sárkány, egy főnix, egy unikornis és egy teknősbéka
segédkezett.
A magyar mitológiában is megtalálható a világtojás, olyannyira, hogy a mai napig fennmaradt a
tojás tisztelete a népi hiedelemben. A húsvét nem más, mint a termékenység és az élet
kezdetének megünneplése tojásfestéssel, tojás ajándékozással.