A tőr

A mágusok eszközei hagyományosan a négy őselemet szimbolizálják.
A tőr (a Wicca rendszerében Athame) a tűz és az akarat megfelelője. A tűz a szikra, mely a
teremtés folyamatában a nem megnyilvánult Istenségből létrehozta a megnyilvánult világot. A
Biblia vonatkozásában ez a szikra maga az Ige. Aktív, kiáradó, pozitív teremtő erő. A tőr a
szertartásokon a termékeny férfierőt jeleníti meg, mint phallikus jelkép. A mágus ennek
segítségével koncentrálja akaratát, mintegy "újrajátszva" a Teremtést.
Pengéje leggyakrabban acélból, nyele fából készül. A boszorkányok tőre tölgyfa nyéllel és
sárgaréz holdsarlókkal van kiegészítve. A pengébe a tulajdonos saját mágikus jeleit, nevét,
valamint a tűz őselem szimbólumait és az elem urainak nevét,
szigillumát vési. A jeleket vörössel festi ki.
A mágus a szimbolikus értelmezésen kívül az eszközt fegyverként
is használhatja, csak nem fizikai lények ellen. Amennyiben a tőrt
vér szennyezi be, gyengül mágikus ereje. Ez alól csak a mágus saját
vére képez kivételt, ha ezt használja az eszközök felszentelésére, és
önként, nem erőszakos úton vált meg tőle.
A tőröket régen áldozatok bemutatásánál használták. A maják és a druidák szertartásainál, és a
tibetieknél is fontos szerepet töltött be. A purbu, a tibeti áldozókés állítólag megöli a
hitetlenséget és végez a démonokkal. Az ír mitológiában Lugh isten mágikus dárdája, a Sléa Buá
feleltethető meg a tűz elemnek. Ez a fegyver a Tuatha Dé Danann, vagyis az isteni nép által
hozott négy ereklye egyike. A későbbiekben a keresztény szimbolikában is feltűnik, mint a
Jézust megsebző lándzsa, a Végzet Lándzsája.