Vámpírok - II. rész

Az előző részben megismerkedtünk a vámpírokkal és eredetük történetével. Az
elkövetkezendőekben fajtáikkal, születésükkel és életmódjukkal foglalkozunk.
A vámpírok közül legismertebbek a "fizikai" vámpírok. Velük találkozhatunk a régi
beszámolókban, a klasszikus horrormesék lapjain, valamint a filmvásznon. De kik is ők
valójában? Ez a fajta vámpír olyan személy, aki mások vérével táplálkozik, ebből szerez
életenergiát, valamint földöntúli képességekkel rendelkezik (pl. repülés, alakváltoztatás,
halhatatlanság, stb.) Mindezen fantasztikus képességek ellenére ne irigyeljük őket. A vámpírlét,
mint ahogy az alábbiakból kiderül, nemcsak áldás, hanem átok is. Alapvetően az éjszaka
teremtményei. Nem bírják a napfényt, mely elégeti őket, de legalábbis jelentősen legyengülnek
tőle. Eredendően ugyan nem gonoszak, gonoszságuk emberi szemmel nézve sajátos táplálkozási
módjukból fakad, de ezt is képesek bizonyos mértékig kordában tartani. Áldozataikat nem ölik
pl. meg, csak "esznek" belőlük. Állandó küzdelmet vív bennük az ember és a bestia (a vér utáni
éhségnek magát teljesen megadó, dühöngő, őrült, állatias ösztönlény).
Ha a küzdelemben sikerül megőrizniük emberi mivoltukat,
egyensúlyba kerül bennük a két harcoló fél. Meglelve a
harmóniát elérhetik a vámpírlét csúcsát, ahol már nem hajtja
őket az éhség és szinte istenekké válhatnak. A másik lehetőség
(és ez fordul elő sűrűbben), hogy elhatalmasodik bennük a
vadállat, és dühöngő őrültekké válnak, ami igen gyorsan a
pusztulásukhoz vezet.
A legújabb információk szerint a fizikai vámpirizmus oka a
génekben keresendő. Az elmélet lényege, hogy a vámpírok
genetikai rendszere különbözik az emberi génrendszertől,
mégpedig olyan módon, hogy földöntúli hatalommal ruházza fel
őket, viszont életükhöz állandóan friss vérre van szükségük.
Ebbe az elméletbe illeszkedik az az elképzelés is, miszerint a
vámpirizmus a fehérvérűség egyik fajtája, mivel ez a betegség is
genetikai eredetű, és a betegnek rendszeresen friss, egészséges
emberi vér utánpótlására van szüksége.
Ne feledjük azonban Hermész Triszmegisztosz törvényét, az analógiák tanát, miszerint: "Amint
fent, úgy lent, és amint lent, úgy fent", vagyis az alsóbb és felsőbb síkok hatással vannak
egymásra. Ez alapján megérthető, hogy az előző részben említett istentagadás hogyan vezethet
vámpirizmushoz. A felsőbb síkokon véghezvitt tettek hatást gyakorolnak az alsóbb, tehát a
fizikai síkra is. Vagyis az istentagadás megváltoztathatja fizikai síkon a génrendszert, így a
fentebb leírt elmélet alapján létrehozva a vámpírt.
A fizikai vámpírokat további csoportokra oszthatjuk születésük módja alapján. Vannak, akik
tisztán szellemi úton, vagyis valamilyen mágikus operáció által jönnek létre, mint a már említett
isteni erő ellen fordulók. Természetesen itt is hatalmas mágikus energiára és erőre van szükség.
Az így létrejött vámpír már képes saját maga fizikai úton "gyermeket", azaz új vámpírt
létrehozni.
Ezzel el is érkeztünk a második, vagyis a teremtett vámpírok csoportjához. A teremtés úgy
zajlik, hogy a vámpír kiszívja áldozata vérének nagy részét, majd a sajátjából a neki, és így

"fertőzi meg". A dominánsabb DNS-sel rendelkező vámpír vére átveszi az uralmat az emberi vér
felett. Az így teremtett gyermek és szülője között általában mágikus kötelék alakul ki, aki az idő
előrehaladtával gyengülhet, majd meg is szűnhet. Ám amíg a kötelék létezik, az idősebb vámpír
hatalommal bír a fiatalabb felett. Ez a teremtési folyamat lefolyhat olyan módon is, hogy egy
halandó, aki vámpírrá akar változni, foglyul ejt egy vámpírt, és erővel elveszi a vérét, hogy
önmaga vámpírrá válhasson.
Beszélhetünk még úgynevezett pszichikai vámpírokról. Ezek a vámpírok nem vérből élnek,
hanem más emberek energiáit szívják, általában tudattalanul. Közelükben lefáradunk,
elkedvetlenedünk, ők pedig egyre erősebbek és vidámabbak lesznek. Mihelyt azonban nem
jutnak elég energiához, azonnal elfolyik belőlük az összeszedett energia, amit képtelenek
megtartani. Ezek az embereken általban segíteni kell. Problémájuk lényege, hogy nem találják
helyüket a világban, képtelenek beilleszkedni egy adott pontba a rendszeren belül, ezért folyik
el az életenergiájuk. Létfenntartó erejük (ösztönük) ellenben annyira erős, hogy mindenáron
ragaszkodnak a túléléshez, akár mások energiáinak piócamód való elszívása árán is. Tudatosítani
kell bennük, amit tesznek, és utána át kell változtatniuk egész világképüket, hogy a
vampirizmus megszűnhessen.