Vámpírok - 1. rész

A mágikus irodalom gyakorta említ vámpírokat, a szerzők néhol mesebeli teremtményekként,
néhol valós, fizikai lényekként említik fajukat. Elsősorban gonosz, hátborzongató mivoltukat
hangsúlyozzák, az éjszaka teremtményeiként a holddal és a mágiával is kapcsolatba hozzák őket.
Napjainkban hatalmas divatja van a vámpírhitnek és
mitológiának, klubok, csoportok alakulnak, akik külsőségekben,
viselkedésben megpróbálják utánozni kedvenceiket. Pozitív,
isteni lényekként kezelik őket, ami szintén nem teljesen felel meg
az igazságnak. E két felfogás között kell keresnünk az igazságot a
vámpírok jellemvonásait illetően. Sokan ismerhetik Anne Rice
Vámpír Krónikáit és az első részből készült Interjú a vámpírral
című filmet. Ebben a vámpírok társadalma éppoly változatos,
mint az emberek világa. Mivel szinte mindannyiuknak vérrel kell
táplálkozniuk, saját moráljuk dönti el, bűnös vagy ártatlan
embereket ölnek-e meg, és kell-e ölniük egyáltalán. Néhányuk
csak "megkóstolja" áldozatát, de nem okoz neki maradandó
károsodást, ha nem akar.
Többféle legenda szól fajuk születéséről. Az egyik legősibb történet Káin testvérgyilkosságáig
vezet vissza. Káin, aki a Sátán gyermekeként látta meg a napvilágot, féltékenységtől hajtva vérét
vette öccsének, Ábelnek. Istentagadása és tette miatt szállt rá az átok, ami örök sötétségre és
állandó gyilkolásra kényszerítette. Ennek a legendának a születése elsősorban a keresztény
felfogásnak köszönheti létét.
A Vámpírkrónika máshogy vezeti le kialakulásukat. Mikor Osiris, az egyiptomi király
feleségével, Isisszel harcolni kényszerült egy démonnal, a gonosz teremtmény megfertőzte a
párt, akik ezáltal isteni hatalomhoz jutottak. Az első időkben a titkok őrzőiként néhány
papjukkal együtt tevékenykedtek. Az átok akkor szabadult el, mikor illetéktelenek is
hozzájutottak a sötétség ajándékához. Ettől fogva rengeteg vámpír garázdálkodott a világban, és
csak néhányan tartották fontosnak az ősi bölcsesség és tudás továbbvitelét.
Híres történet az ír Bram Stocker által papírra vetett Dracula gróf története is. A dracul szó a
latin draco-ból származik. Jelentése sárkány. A figura ihletője Vlad Tepes, a Havasalföld
elhíresült fejedelme volt, aki a XV. században élt. Büntetései, válogatott kínzásai messzi földön
híressé tették. Kegyetlenségei folytán a Karóbahúzó nevet is kiérdemelte. Mivel ő maga félt
legjobban az éjszaka teremtményeitől, hogy megakadályozza a halottak feltámadását, az ősi
babona szerint karóval ölte meg ellenségeit.
A Coppola által rendezett film az erdélyi fejedelem történetét kicsit emberibb megvilágításba
helyezi. Miután az istenfélő férfi elvesztette szeretett hitvesét, megtagadta és megátkozta Istent
és az élők világát, vért ivott, ezáltal saját fejére vonva az átkot. Halhatatlanul, évszázadokig
kereste az egyetlen számára értékeset, elvesztett szerelmét.
A természeti népek körében a vámpírok elsősorban állatok képében riogatják az embereket.
Általában nem önálló személyiségek, mint az európai és az amerikai vérszívók, hanem
démonokként jelennek meg. Dél-Amerikában él egy valójában ártalmatlan denevérfajta,
amelyik élő állatok és emberek vérével táplálkozik. Szarvasmarhákat támad meg elsősorban,
testükön apró sebet ejtve szívja ki vérüket. Nyálával véralvadást gátló és fájdalomcsillapító
anyagot juttat a sebbe, és csak csekély vérveszteséget okoz az áldozatnak. És ne feledjük a
szúnyogokat sem...