V mp rok (apokrif iratokban, legend á í ákban és napjainkban)

Most egy ugrás következik, menjünk a középkorba. Nagyon kevés információval rendelkezünk
azokról az emberekrõl, akik vámpírság vádjával kerültek az inkvizíció elé, mivel a középkorban
az emberi testrész halál utáni nem elföldelése azt a vádat vonta maga után, hogy a család a
sátánnal cimborál, amit halálbüntetéssel súlytottak. Ilyen esetekben nem tudni, hogy mi is volt
a dolog hátterében (ezeket az ítéleteket sosem részletezték).
Magyar vonatkozásban mégis van egy híresebb eset: Hunyadi Mátyás
uralkodása alatt ítéltek el Magyarországon egy hóhért. Itt kivételesen
annyi bõvebb információ áll rendelkezésünkre, hogy: a vérét vette a
holttesteknek. Mivel akkoriban a hóhérok rendelkeztek a legtöbb
tudással az emberi testrõl, nem volt ritka, hogy egyes nemesek udvari
orvosként olyan embereket alkalmaztak, akiknek a régebbi
foglalkozásuk a hóhérság volt. Bár a bakót kiközösítette a társadalom,
maga a foglalkozás nagyon jól fizetõ volt, arról nem is beszélve, hogy a
névtelen elítéltek, akiknek nem volt rokonuk, azokat a hóhér földelte
el, vagyis a kivégzés után teljesen rá volt bízva a holttest. Így nyílhatott
módjuk a boncolásra, az emberi test (alapfokú) tanulmányozására.
Azonban meglehetõsen furcsa, hogy a Vatikán által összeállított
"noctis-tekercsekben" (noctis jelentése: éjszaka, éjjel...de a sötétségre szokták használni, amikor
semmi fény sincs) a vámpírság, mint a vérivás meglehetõsen elõkelõ helyet foglal el, vagyis a
második helyen áll a sátánnal való szövetkezés után. A noctis-tekercsekrõl csak annyit kell
tudni, hogy (teljes neve ezeknek az iratoknak amúgy: nocentis noctis - jelentése kb. "gonosz
sötétség", de a nocentis a latin nyelvben a totális romlottságot jelenti) a Vatikán itt rangsorolta
az inkvizíció által büntetendõ cselkedeteket. Olyan örökbecsû vádak voltak itt, mint: a már
említett vámpírság, sátánnal való cimborálás-szövetkezés, boszorkányság, emberi test
felboncolása, kannibalizmus, istentagadás, stb. Mondjuk lényegileg semmi különbség sem volt
ezek között, ugyanis mindegyikért halálbüntetés (elõtte kínzás) járt. A sorrend nem ex-catedra
volt, vagyis késõbb megváltoztathatták volna (nem tették, csak az "alsóházban, a csekélyebb
bûnökben volt változás), de mindenképpen lényeges kérdés, hogy hogyan foglalhatott el egy
olyan bûn ilyen elõkelõ pozíciót, annak ellenére, hogy szinte nem is folytattak le vádakat ezen a
téren (papíron...) Ugyancsak figyelemre méltó tény, hogy a noctiluca pápai konglomerátumnak
(noctiluca azt jelenti, hogy fény, de csak éjszakai fényt jelenthet, mint csillagfény, holdfény,
átvitt értelemben pedig "díszes éjjeli lámpás"-t jelenthet) a mûködési "szabályzatában" benne
volt, hogy a vámpírsággal vádolt személyek lelkét tilos megmenteni, kárhozatra kell õket ítélni.
Esetleg késõbb karcinthatok pár sort errõl a küldöttségrõl (pápai konglomerátum olyan
küldöttséget, bizottságot jelent, amelynek a mûködésére személyesen a pápa adott utasítást,
parancsot is csak a vatikáni metropolita adhat ki), mivel elég izgalmas a ténykedésük. Róluk
annyi elég, hogy olyan nagy tudású egyházi személyiségek alkották, akik a feladatuk
megfogalmazása szerint a "gonosz által megszállt lelkek megmentését" végezték. Többnyire
ördögûzéssel foglalkoztak, de egyes egyházi iratok említenek alkalmakat, amikor magát a Sátánt
ûzték ki egyes személyekbõl. Ilyen esetek után a küldöttségbõl többen meghaltak, és csak
néhány olyan személy volt, aki a Vatikánba úgy tért vissza, hogy sértetlen maradt, az az fizikai
sérülést nem szerzett. Feladatuk fontos részének tartották, hogy életben tartsák a megszálltmegrontott
személyt, ilyetén módon mementóként meghagyják a Sátánnak, hogy nem veszi át a
befolyást az emberiség felett.
A középkori legendákban a vámpírok fõként vonzó férfiakként-nõkként jelennek meg,
csáberejüknek csak kevesek tudnak ellenállni. Ugyancsak ismert, hogy szûz lányok vérét
kedvelik igazán. Erre az egyik magyarázat kézenfekvõ lehet, melyet a középkori szexuális
kultúrában kell keresni. Mindenki számára ismert az elsõ éjszaka joga, melyet a helyi földesúr
gyakorolt.
Történetírók lejegyezték, hogy egyes, az aktus elõtt szûz lányok véresre
harapdálva tértek vissza házukba. Illetve XIV. Lajos (aki szifiliszes volt,
melyet egy 12 éves lánytól kapott meg, bár nem ez okozta a halálát) a
fiatal, 10-14 éves korú lányokat kedvelte, és ezek a kislányok minden
ilyen alkalom után véres nyakkal jöttek ki a szobából.
Akkor most ugorjunk egy jeles (?) közékori személyiséghez, Vlad
Tepeshez. Õ volt az ihletõje a Dracula-legendának. Akkor most
ugorjunk egy jeles (?) közékori személyiséghez, Vlad Tepeshez. Õ volt
az ihletõje a Dracula-legendának, nevének eredete a dracós latin szóból
származik, a nemet jelzõ ragot levágva, és az -ulát hozzáillesztve egy
mozaikszót kapunk, jelentése annyit tesz, mint a "Sárkány-fia", bár apja
sárkányfinak nevezte.
(Megj.: A dracula szó eredetének másik, valószínûbb verziója:
Történelmi tény, hogy havasalföldi uralkodása alatt Vlad Tepes-t "dracul"-ként emlegették
hírhedt kegyetlensége miatt. A "dracul" szó azt jelenti románul, hogy "az ördög". (Az "-ul"
toldalék hímnemû határozott névelõ a román nyelvben, a "drac" szó maga pedig ördögöt jelent.)
- Scampy)
Amúgy egy erdélyi nemes gyermeke volt, szadizmusáról legendák keringtek. Ugyan vért nem
nagyon ivott (akkor is inkább állatét), de szeretett jobbágyokat karóba húzni, és kellemes
estebédet elkölteni a haláltusát vívó emberek alatt. Csúfos véget ért, mivel Hunyadi Jánost rövid
ideig fogolyként tartotta (1-2 hónap), amikor elõbbi személy tárgyalni akart vele. Ugyan apja
azért is nevezte el Sárkányfinak, mert az lebegett a szeme elõtt, hogy Erdély után egyesítit
Magyarország keleti tartományait (Moldva, Havasalföld), de ezt a karriert derékba törte Mátyás,
aki úgy hálálta meg apjának a fogva tartását, hogy Tepest elfogatta, és haláláig a Visegrádi
várbörtönben tartotta.
Fontos még megjegyezni, hogy a vámpírság NEM azt jelenti, hogy hegyes szemfogakkal
szipkázzuk valakinek a vérét. Ezeket a szemfogakat Bram Stoker élénk, Viktoriánus kori
fantáziájának köszönhetjük.