A kapuk könyve

Kapuk Könyve

"Felment a hegyre, és tűz csapott ki a szájából, és a tűz kettészelte a világot.

Ímé, én azt mondom: A rózsa kelyhéből sas száll fel, szárnyai a rend és a káosz. Én vagyok az igazság tüze. Az unikornishoz rajtam keresztül vezet az út. Nem teszek különbséget élet és halál között. Lehajtott fejemen korona, eljött a sárkány és azt mondta: Láss!

Nem vagyok férfi, nem vagyok nő. Megnyilatkozás vagyok.

Homlokomon háromszög. Egyedül vagyok. A sötétség méhében érlelt láng vagyok.
Utam a nulla, hatban nyilvánulok meg. Szeretetem befelé irányul, akaratom kifelé, mert alapom a nemlét, királyságom a világ egésze.

Én vagyok Te, a tegnap és a holnap.

Ha a kapu egyik oldalán fény van, a másikon sötét, akkor a sötét oldalra behatol a fény, de a fénybe nem hatol be a sötét.

Az Éjszaka egyszer elment a Naphoz, és megkérdezte: Mit akarsz? A Nap pedig válaszolt: Nem látlak.

Láttam hulló angyalt, sötét volt, akár a fény, ahová tartott.

Teremtettem eget és földet, hogy megalkossam a férfit és a nőt. Ezzel megadtam az idő kezdetét és végét.

Az élet nem szenvedés, hanem az akarat manifesztációja.

Én vagyok a kapu, Te vagy a kulcs.

Kovács vagyok, formáltam a kulcsom anyagból, formáltam széllel, tűzzel és vízzel. Szavaim kulcsokká lesznek kezeitekben.

Az új kor prófétája a szó.

Ímé én ezt mondtam. Megadtam az igazság szavait, melyek a porhoz kötnek."