A fő áramlatokkal ellentétben nincsenek aktuális divatok, a Goth repertoárban csak a fekete, bordó és sötétlila színek szerepelnek, kiegészítők terén pedig kizárólag az ezüst szín. Az anyagok sem változnak: szatén, csipke, tüll, bőr vagy lakk – mindig az igényes extravagancia a cél.
A nők kihangsúlyozzák nőiességüket, gyakori viselet a fűző és a hosszú szoknya. A nem túlzó ruhák sokaknak tetszenek is.
Feketébe öltözött egyéneket bizonyára gyakran láthatunk, de ennek sok válfaja van. Könnyű felületesen megítélni: „depeches”„hülye rocker”, boszorkány vagy „kriptaszökevény”, „Emo-hajom” stb. jelzővel.
Függönybe csavarodva, vastag festékkel egy láncos emberek az még szubkultúra divatőrült is lehet. Hazánkban egyre többen meg tudják különböztetni a számtalan szubkultúra képviselőjét.
A fekete szín problematikája, hogy gyakran a halálhoz kötik az emberek, ami viszont tudat alatti félelmet, tartózkodást generál. A fekete egy örök divat szín, és a jó megjelenés és elegancia legerősebb eleme.
Az emberek többsége a másságot, és néha a különbözni vágyást is negatívnak tartja, a „deviáns” nem egyenlő a „deviáns viselkedéssel”mindig.
A felületes általánosításokból kilépve egyeseket érdemes tanulmányozni, jobb és békésebb az mint automatikus diszkrimináció.
A dark (sötét) szubkultúra eredetének két ága van, az egyik az amerikai, melyben a Billy Idol zenekara alapján létrejövő „X generáció” jelentette az első mérföldkövet; Ronald Reagan elnök bizakodó jövőképével szembehelyezkedve, a beat stílus jegyeivel és életstílusával.
A másik: az európai, ahol a dark-goth stílus az elhaló (és már újat nem nyújtó) punkból, azon belül is az értelmiségből fejlődött ki, annak dühe és rombolni vágyása nélkül. Az „oi, oi, oi” -t felváltották az érzelmek, filozofikusabb gondolatok – a fiatalok nem tudtak olyan gyorsan lépést tartani a megváltozott társadalmi-gazdasági folyamatokkal, megzavarodtak és kapaszkodókat kerestek.
A „dark” gyűjtőfogalom, melynek egyik válfaja a goth stílus, és amely a sötét világlátásból, jelképekből, dalszövegekből és az öltözködésben domináns fekete színből ered.
Nem volt ez mindig így, például IV. Fülöp udvarában a színes ruha tabunak számított, a nemesség színe a fekete volt, Merész Károly herceg pedig kötelezte az arisztokráciát a sötét színekre, s a gálaruha is csak fekete lehetett. Véleményem szerint ma arról van szó, hogy izolálódni szeretnének a társadalomtól, ki akarnak törni a színesen gomolygó, állandóan változó trendi világból, ahol szinte Bibliaként tekintenek egy-egy magazinban olvasott szezonális divatszín-tippre, ahol kinéznek, ha nem a többségnek akarsz megfelelni (ami individuálisan lehetetlen és felesleges is). Funkcióját tekintve önkifejező és identitás meghatározó, illetve adott közösségi hovatartozást jelez, mely magában hordozza antidivat voltát.
Egy túláradó érzelmességet takar? A gótok többnyire szelíd, magukba forduló, miérteket és hogyanokat kutató, filozofikus alkatok. A társadalmi nyomás, a rossz családi viszonyok és a meg nem értettség is lehet a dark szubkultúrához való vonzódás alapja, gyakori a művészi ambíciókkal rendelkező tag, akár több területen is, pl. irodalom, képzőművészet, zene (bár csupán attól, hogy nem értenek meg, még nem vagy művész).
A darkoknak megadatik az a kohéziós élmény, a valahova-tartozás önmagukért való varázsa, amire mindenkinek szüksége van, bár – kétségtelen – ezt a legnehezebb elérni, és kialakítani.
A feltűnő kinézet nem kritérium a goth szubkultúrában, sőt, főleg a felnőtt tagok szerint pont a túláradó extravagancia vonja el a figyelmet a lényegről, és hiteltelennek titulálják a szaténba, csipkébe és lakkba bebábozódott és szimbólumokkal teleaggatott egyedeket (ők a „goth-wannabes” kategória). Ettől függetlenül ez az egyik központi eleme a goth réteget kiszolgáló boltoknak, melyek egyre jobban kinövik magukat, főleg az online üzletek térnyerése figyelhető meg. Minden eladható: művér-kapszula, koporsó alakú ágy és táska, vámpírfog-cumi stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése