Vámpírok.

"A vámpír alakja olyan makacsul, és annyira azonos formában jelentkezik a legtöbb nép hitvilágában, hogy ostobaság volna színtiszta kitalációnak minősíteni..."

A vér, mint életet adó anyag, számos mítosz alapja, amelyek az ókori kultúrákban alakultak ki, és a zsidó-keresztény hagyományban mélyültek el. Ha a vér az élet, akkor a túlvilágon megnyugodni nem tudó, sírból visszatérõ halottnak az élõk vérével kell táplálkoznia ahhoz, hogy látszólag élhessen.
Ilyenek:
EMPUSA = nõnemû vérivó szörnyeteg, az ókori görög színpadi mûvekben (Euripidész, Arisztophanész).
LAMIA = gyermekrabló, gyermekek vérét szívó, azokat felfaló, szárnyas szörnyek. Az ókori görög, latin, etruszk stb. népek hiedelemvilágában. A szó ma is több nyelven vámpírt jelent.
BRUKOLAKHOSZ = a klasszikus vámpír, ógörög népeknél. Szerb közvetítéssel ebbõl származik a vukodlak, vircolak, verkolak, sõt, a szó a nyugati kultúrákban a vérfarkas elnevezésének - werewolf - is alapja. Magyar megfelelõje a VÉRLELE.
STRIGA = a lamiához hasonló, repûlni tudó vérszívó szörny, a boszorkányok egy különleges fajtája. Több uralkodó törvényben mondta ki, hogy aki ezek létezésében hisz, az eretnek, és büntetendõ: többek között Nagy Károly francia, és Kálmán magyar király. (Ez utóbbi rendeletét szokták tévesen "boszorkányok nincsenek"-ként idézni.)
INCUBUS, SUCCUBUS = sírból visszatérõ, az élõket - fõképp szexuális úton - halálra gyötrõ élõhalott. Incubus a férfi, succubus a nõi alak. Magyar változata a LÚDVÉRC, vagy LIDÉRC.



A Vámpír:

A vámpír fogalma a délkelet-európai népcsoportoknál alakult ki, írásos emlékek kb. a XVII. századtõl fordulnak elõ. A modern vámpír alakját leginkább a román STRIGOI fedi. Minden egyéb - pl. a denevér alakja, Drakula gróf, stb. - késõbbi kitaláció, és fõképp Bram Stoker regényébõl származik.
Szerb alak: upir, vampir. Innen ered a nyugati nyelvekben használatos vampyr, vampire, wampyr szó.
Bolgár alak: váper, lepir
Cseh alak: upír
Lengyel alak: upior
Kárpát-ukrán alak: opiri, upiri
Román alak: strigoi, moroi, priculici, vircolac, naluca, duh, aratere, stafie A mai ember számára a vámpírt Bram Stoker Drakulája jelenti.
Drakula (Vlad) valóságos történelmi alak, Havasalföld fejedelme volt Mátyás király korában.
A név Luxemburgi Zsigmond magyar királyig nyúlik vissza, aki a sárkányos lovagrendet alapította. A rend tagjai között megtaláljuk I. Vlad havasalföli vajdát is, akit a sárkány latinos alakja után Vlad Draculnak is neveztek. Ennek fia (más források szerint unokája), II. Vlad, még hatalmasabb fejedelem lett, õt Draculescu, vagy Dracula néven emlegették. A nyelvtörténet érdekes tréfája, hogy az eredetileg sárkányt jelentõ név románul ördögöt jelent....
Ha Segesváron jársz, érdemes megnézni a házat, ahol született - a helybéliek roppant büszkék rá. (Ma vendéglõ üzemel benne, itt lehet megízlelni a stílusosan vérvörös színû Dracula-Vodkát.)
A fejedelem híres kegyetlensége miatt a Vlad Tepes (kb. Karós Laci, ejtsd: cepesz) gúnynevet kapta: Aki nem tetszett neki, azt ugyanis nemes egyszerûséggel karóba húzatta. E vérengzõ zsarnok alakját kapcsolta össze Stoker a különféle rémmesék vérszívóival, talán a karó motívuma alapján - e regény jóvoltából röpköd ma is egy román fejedelem denevérszárnyakon és tízcentis szemfogakkal a filmvásznon.


3. Kibõl lesz vámpír?



Burokban született gyermek, aki megeszi a magzatburkot.
Kereszteletlen, az ördögtõl fogant gyermek.
Olyan halott, aki fölött nem virrasztottak, és macska ugrott át a holttestén.
Gonosz, istentelen és vörösképû ember, aki soha nem evett fokhagymát.
Vámpír harapásába belehalt ember.

Érdekes megfigyelni, hogy a "kultúr"-vámpír milyen érdekes kettõsséget képvisel: egyfelõl borzadunk és félünk tõle - végül is itt egy hulla eszi az embert - másfelõl valahogy mégis vonzónak találjuk (ez különbözteti meg az összes egyéb szörnytol, pl. a zombitól, mert azok kizárólag undorítóak). Ezért aztán a férfi vámpírok lenyugözõen jóképû pasasok, a nõi megfelelõik elbûvölõen gyönyörûek - annyira, hogy minden borzongás ellenére van az emberben egy "üsse kõ, hát csak harapjon" érzés… Nos, a pszichológusok szerint a halál és a szex misztikája elég közel áll egymáshoz. Ez az ellentmondás teszi a ma ikultúra egyik legmakacsabb mítoszává a vámpírokat.

A vámpírok létezésével kapcsolatban már tudományos magyarázat is született: egy ritka betegség, a porfiria produkálhat hasonló tüneteket. A beteg szervezetébol hiányzik egy vérképzéshez szükséges anyag, nem bírja a napot, halottfehér az arca, kómába eshet, ezért elõfordulhatott, hogy élve temették el. Természetesen ettõl még nem nõnek denevérszárnyai és óriási fogai, ez már a görög, szerb parasztok fantáziájának szüleménye. Csak sajnálhatjuk szerencsétlen betegeket, hiszen régen valószínûleg kihegyezett karóval gyógyították meg õket...
Hogyan szabadulnak meg a vámpírtól?

A halott szájába, orrába, fülébe kavicsot és kölest, a mellére csipkebokorból készült keresztet tesznek.
A vámpír szívébe tölgyfakarót döfnek.
A vámpír szívét kivágják és borban megfõzik, vagy sarlóval darabokra vágják.
A vámpír szívét tüzes nyárssal átdöfik, elégetik, és hamvait a folyóba szórják.

Vámpírra akarsz vadászni? A többszázéves recept: éjfélkor, teliholdnál vezess ki egy egyéves, szenteltvízzel meghintett hófehér kancát a temetõbe, és amelyik sírnál megbotlik, ott a vámpír. Kell még ásó, kihegyezett karó - a többit már tudod. A ügyvéd ügyességétõl függõen néhány évet kaphatsz garázdaságért és temetõrongálásért - de a vámpírnak annyi!