Édesanyám, ma furcsa levelet írok Hozzád. Anyák Napja lesz.
Valaha ilyenkor virágot adtam Néked és gügyögő versikével dicsértem életed áramló áldozatát. A virágot a boltban vettem, összespórolt pénzemen, a versikét a tanító néni adta. Te meghallgattad szépen, szelíden elmosolyodtál, talán egy kis pára is átfutott a szemeden. Mindenesetre – megcsókoltál és azután... Azután mentél a dolgod után, én meg folytattam a megzavart játékot.
Anyám, én nem értettem ezt az egész komédiát! Hisz mindennap ott voltál nekem: naponta kóstolhattam, láthattam jóságodat, szelíd szigorúságodat; minek volt ehhez kiöltözni s gügyögő versikét betanulni?
Ma....... nincs a kezemben virág, Édesanyám, versikét sem mondok fel Neked. Bevallom, nem is vettem fel a legszebb ruhámat, kissé rendetlen és elnyűtt vagyok.
Én, Anyám, amióta nem vagy nekem, nem ünnepelek külön Anyák Napját. Miért is ünnepelnék? Minden nap, minden órában érezlek és áldalak Téged. Minek ehhez kiöltözni, s gügyögő versikét betanulni? Minden nap, minden órában... Valami meleg áramlást érzek a véremben, halk cirógatás érinti szívemet, édes, szelíd hang lágyul el bennem – Te vagy itt ilyenkor, Édesanyám, Te látogatod meg magányos életemet.
Anyák Napja: örömtelen semmibe markolnak vágyaim...........!
Nemcsak Téged szeretünk, Anyám, amikor szeretünk Téged, hanem gyermekeinket és unokáinkat is szeretjük Te benned.
Anyám, azt köszöntöm most Benned, amit nagyon szerettem és nagyon elvesztettem. Az otthont, a családot, a népünket, a tájat, mindent, de mindent, ami megtartó erő és továbbmozdító akarat.
Anyám, bocsáss meg, ha már elhomályosulnak bennem drága vonásaid. Öt év, hat év távlatán át más lettél........Gyakran látlak itt is, ott is – más és más hajjal, más és más szemekkel, más és más külsővel. Ó, igen gyakran találkozom Véled. Van úgy, hogy be kell mutatkoznom, de mikor ráhajlok a kezedre, érzem, hogy megsimogatod a hajamat... Mert: a lányod találkozott Veled, egyik lányod a sok, bolyongó árva közül.......
Ugye letörlöd a könnyeimet, ha kicsordul belőlük a fájdalom? Ugye Magadhoz ölelsz , ha rejtett veszélyek ólálkodnak körülöttem? Ugye virrasztasz az álmom fölött, és letörlöd homlokomról a gondok lázas verítékét?
És ugye, Anyám, ha találkozol valahol didergő szívemmel, lehajolsz hozzá és megcsókolod? Hadd melegedjék meg szegény a Te örök szereteted által...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése