A pillangó álma...

...azt mondom: merj álmodni, még ha fáj is a hajnal üres acélkék tekintete, mellyel a szemedbe néz s az suttogja csöppnyi megjátszott bűntudattal a hangjában: NEM KELLESZ, de attól még te jó vagy és szép...- hmmm? Mitől félsz? - kérdezem...- hisz a gyáva soha nem hiteles...jön, ijedten beléd kapaszkodik, álmodni hív s pár mesésen zűrzavaros gondolati-összefonódás után "MINDENT VISZ" ha hagyod...bizalmat, önbizalmat, szerelmet, de ami a legnagyobb próbatétel: felkérdezi a hitedet...ki vagy s mi végre? ...ha tudod a választ mersz tovább álmodni, ha nem keresd magadban az elveszett "belső gyermeket", aki alig várja, hogy "átöleld" s azt mondd neki: SZERETLEK, és senkinek sem hagyom, hogy elvegye az álmaidat!...