Népszerű bejegyzések

2011. június 25., szombat

Az utolsó könnycsapp...

...az aluljáró homályában egy öreg bácsika kuporgott a hideg kövön. Az emberek elmentek mellette. Nem néztek rá, vagy ha mégis, semmitmondó tekintetük szinte égetett. Nem törődtek vele, hogy ez neki fájt. "Ugyan, mit tudják ők, hogy miért van itt, csak egy koldust látnak, pedig ő több. Egy ember, akinek ez a sorsa. Belenyugvóan ég szíve a fájdalomtól." Egy kisfiú megállt előtte ragyogó, kipirult arccal:
- Te vagy a Télapó? - kérdezte, s szemében huncut fény csillogott.
Az ősz öreg megsimogatta szakállát, majd így felelt:
- Igen, én vagyok! - látva a kisfiú örömét eltűnt belőle a fájdalom. Minden rossz emlék csak jó maradt. Boldog volt. Abban a percben talán a legboldogabb a világon.
Fáradtan lecsukta szemét, melyből még egy könnycsepp utat tört magának. Szép csendben elaludt, és többé nem ébredt fel soha...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése