"- Miért rosszak az emberek? - kérdezte a kisfiú. Megfordultam, és csodálkozva ránéztem. A fiú mögöttem állt, és kíváncsian bámult rám. Nem ismertem.
- Honnan veszed, hogy az emberek rosszak? - mondtam. - Még nagyon kicsi vagy, honnan veszed?
- Anyukám mondta. - válaszolt a fiú. - Ő mondta, és neki mindig igaza van. Elgondolkodtam.
- Vannak rossz emberek, igen. - mondtam aztán. - De tudod, milyen sok ember él a Földön? Olyan sok, mint a virágok a réten. Láttál már virágos rétet? Van ott szép, illatos virág, és van kellemetlen szagú is. Van ott szúrós, ragadós növény is, és van, melyiknek az érintése olyan, mint a selyem. Ilyenek az emberek is. De még a szúrós emberek se rosszak igazán, csak nem mernek jók lenni.
A kisfiú két tenyere közé fogta két arcát. Mókás volt így, ahogy töprengett szavaimon.
- De hát jónak lenni a világ legkönnyebb dolga. - mondta. – Vagy mégsem? - gondolkodott el, majd huncutul elmosolyodott. – A múltkor az új ruhámban beletapicskoltam a pocsolyába. Csupa víz lett. Tudtam, hogy nem szabad, de olyan jó volt, ahogy mindenfelé repkedtek a vízcseppek! Ez a rosszaság?
Felnevettem.
- Nem, ez nem az. Az a rosszaság, amikor olyat teszel, ami másoknak fájdalmat okoz. Ha bántod őket. Ha csúnyát mondasz nekik. Ez bizony fáj, és neked is fáj. És akik rosszat tesznek, nekik is fáj, csak nem beszélnek róla. De az emberek nem rosszak, csak akkor lesznek azok, ha nem szeretik őket.
- Nem hiszek neked. - mondta a fiú. - Te meg akarod védeni a rossz embereket, pedig ők azok, akik nem vigyáznak magukra, és nem akarnak jók lenni. Hiába vagy felnőtt, nem tudsz semmit az emberekről. Én ha felnövök, jó leszek, egyszerűen azért, mert jó akarok lenni, és rászólok magamra, ha rosszaságon töröm a fejem. És tudom, hogy a ruhámat anyukámnak kellett kimosnia, ezzel gondot okoztam neki, ezért legközelebb majd nem ugrálok a pocsolyában. De én tudom, hogy rossz voltam, pedig anyukám nem is mondta. A rossz emberek pedig nem tudják.
Meglepődve álltam, a fiú pedig elköszönt tőlem. Előtte még ennyit mondott:
- Honnan veszed, hogy az emberek rosszak? - mondtam. - Még nagyon kicsi vagy, honnan veszed?
- Anyukám mondta. - válaszolt a fiú. - Ő mondta, és neki mindig igaza van. Elgondolkodtam.
- Vannak rossz emberek, igen. - mondtam aztán. - De tudod, milyen sok ember él a Földön? Olyan sok, mint a virágok a réten. Láttál már virágos rétet? Van ott szép, illatos virág, és van kellemetlen szagú is. Van ott szúrós, ragadós növény is, és van, melyiknek az érintése olyan, mint a selyem. Ilyenek az emberek is. De még a szúrós emberek se rosszak igazán, csak nem mernek jók lenni.
A kisfiú két tenyere közé fogta két arcát. Mókás volt így, ahogy töprengett szavaimon.
- De hát jónak lenni a világ legkönnyebb dolga. - mondta. – Vagy mégsem? - gondolkodott el, majd huncutul elmosolyodott. – A múltkor az új ruhámban beletapicskoltam a pocsolyába. Csupa víz lett. Tudtam, hogy nem szabad, de olyan jó volt, ahogy mindenfelé repkedtek a vízcseppek! Ez a rosszaság?
Felnevettem.
- Nem, ez nem az. Az a rosszaság, amikor olyat teszel, ami másoknak fájdalmat okoz. Ha bántod őket. Ha csúnyát mondasz nekik. Ez bizony fáj, és neked is fáj. És akik rosszat tesznek, nekik is fáj, csak nem beszélnek róla. De az emberek nem rosszak, csak akkor lesznek azok, ha nem szeretik őket.
- Nem hiszek neked. - mondta a fiú. - Te meg akarod védeni a rossz embereket, pedig ők azok, akik nem vigyáznak magukra, és nem akarnak jók lenni. Hiába vagy felnőtt, nem tudsz semmit az emberekről. Én ha felnövök, jó leszek, egyszerűen azért, mert jó akarok lenni, és rászólok magamra, ha rosszaságon töröm a fejem. És tudom, hogy a ruhámat anyukámnak kellett kimosnia, ezzel gondot okoztam neki, ezért legközelebb majd nem ugrálok a pocsolyában. De én tudom, hogy rossz voltam, pedig anyukám nem is mondta. A rossz emberek pedig nem tudják.
Meglepődve álltam, a fiú pedig elköszönt tőlem. Előtte még ennyit mondott:
- Néni, ha legközelebb egy kisfiú kérdez tőled valamit, mondd azt, hogy nem tudod a választ.
Azzal elment. Picit haragudtam erre a kisfiúra, de aztán mire hazaértem, már rájöttem, hogy igaza volt. Bizony van, hogy a gyerekek okosabbak, mint a felnőttek."
Azzal elment. Picit haragudtam erre a kisfiúra, de aztán mire hazaértem, már rájöttem, hogy igaza volt. Bizony van, hogy a gyerekek okosabbak, mint a felnőttek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése