Setteng az ősz , nyomában hosszú álom ,
Dermedt és mély az árnyék ,és holt
Ó jaj , ó jaja a nemrég fényes tájék.
Merre ó hová ? Szívem most délre vágyik ,
Hol karcsú pálma bókol, s a rózsa kábít.
Száll a sok szürke felleg , s a Föld
Ó jaj , ó jaj , halálos csönbe dermed .
Lesz- e virág a lombja vesztett ágon ?
Derül- e még a lelkem napsugarán ?
Most búsan pereg a könnyem a gond,
Ó jaj , ó jaj , közeleg a téli ködben .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése