DÉMONOK

A démonok tehát, a gonosz, tisztá­ta­lan szellemek, akik szervezetten küzdenek Isten ellen, a jó angyalokkal, és a hívőkkel. Sátán, a hí­vők vád­lója vagy rágalmazója és kí­sértője. A vi­lág félre­vezetője, akadályozza az ige­hir­detést, és ő mun­kálkodik az en­ge­det­lenekben.Ugyebár a világ kettős. Mindennek megvan a maga ellentéte. Fényesség- sötétség, angyalok és démonok. Ahogy létezik a jó, úgy a rossz is. Sajnos a démonokra is szükség van a létfenntartáshoz. Ahhoz, hogy a világban meg legyen az egyensúly, létük elkerülhetetlen. Akárhogyan is nézzük, ők is eszközök. Sokszor ők nyújtják a szenvedést, a pechsorozatot, a negatív eseményeket. Istennek az angyalok a szolgái és eszközei arra, hogy az emberek bevégezzék sorsukat. S bár a démonok, Sátán szolgái és ugyancsak eszközei, valahol mégis Istenéi is. Sátán a puszta gonoszságra, rosszra használja fel őket, mert Isten engedi neki, hogy megtegye. De a démonok eleinte Istentől származnak, mint ahogy Sátán is. Hiszen Sátán (a lázadó kerúb), Isten jobb keze volt, aki lebukott, és megalkotta a Poklot. Társai a bukott angyalok voltak, és belőlük lettek a démonok. Isten elpusztithatta volna őket, vagy meg is bocsáthatta volna bűneiket, de nem tette. Mert ahogy mindenben megalkotta a kettőséget, így alkotta meg a jó párját, a rosszat is. Ezért létezik Sátán, és a démonok. Hiszen Sátán utána további démonokat gyártott. Tehát ők mind Isten egy sötétebb, bal keze, hogy elvégezzék azt, amik a tiszta angyalok nem tehetnek, de elengedhetetlen a világ és univerzum egyensúlyához. 

A démonok tehát, a gonosz, tisztá­ta­lan szellemek, akik szervezetten küzdenek Isten ellen, a jó angyalokkal, és a hívőkkel. Sátán, a hí­vők vád­lója vagy rágalmazója és kí­sértője. A vi­lág félre­vezetője, akadályozza az ige­hir­detést, és ő mun­kálkodik az en­ge­det­lenekben. Hires arról, hogy Krisztust is megkísértette. Nem szabad a démonokkal kikezdeni, de rettegésben sem szükséges élni miattuk. A szent angyalok erősebbek náluk. A démonok közvetítők az égi, és a földi, múlandó világ között, és mindenképpen ártó szándékúak.

A legtöbb démon képes a tudat befolyásolására, mások megszállására. A legtöbb mitológiájában találkozhatunk velük. Ahogy az angyaloknál, a magasabb rendű démonoknak is megvannak a maguk szakterületei. Vannak szerelmeseket elválasztó, kincset kereső, boszorkányüldöző, alkimista, győzelmet biztositó, háború, és még rengeteg más jellegű démon, saját munkaterülettel. Ők is mindenütt megtalálhatóak, hiszen vannak elemi démonok is. S természetesen természetfeletti képességekkel rendelkeznek. Betegséget okoznak, és megszállják az embereket, amit általában a pap, a szenteltviz és a ráolvasás űzi ki. Ugyancsak hierarchiájuk van, mint az angyaloknak.Az egyiptomiak, és ógörögök szerint jó démonok is léteztek, akik képesek jót cselekedni. Ez persze javában attól függ, mihez értenek. Személyekhez is rendeltek démonokat, őrangyalok módjára.

Azt is meg kell emlitsük, hogy eredetileg a démon (daimon) istent jelentette a görögöknél, és csak később lett isteneknél alacsonyabb, de emberfeletti lény. Tehát istenek voltak,, de letaszították őket trónjukról.

A legtöbbször testetlen lényeknek mondják őket, de képesek alakot is ölteni. Lehet ez állat, szép emberi, vagy torz, csúnya, rettenetes alakot is. Ellehet űzni őket mágikus szövegekkel, talizmánok, szertartások, és mágikus tárgyak révén is. Ugyancsak megidézhetőek hasonlóképpen talizmánokkal, pecsétekkel, és bizonyos idéző formulákkal.

Különböző alakokat ölthetnek, de leggyakrabban testetlenek. Megszállják, kölcsön veszik az embert. Betegséget okoznak, amit a pap, a szentelt víz, vagy a pogány mágikus ráolvasás űz ki az emberből.

A démonoknak híveik is akadnak, akik szövetségesükké fogadják, segítséget, avagy hatalmat remélve. Akik velük munkálkodnak, szert tehetnek képességekre, mint a jövőbelátás. Befolyásolhatják az időjárást, de a démonnal való paráznaság bűnébe is eshetek. Az öngyilkosok, az erőszakos halált halt, s temetetlenül maradt emberek lelkét és azoknak a lelkét is, akiknek az utódai már felhagytak az áldozati szertartásokkal, belőlük is többnyire démon, finoman szólva gonosz szellem válik. Gonosz varázslataik ellen különböző védekezésül különféle eljárást, tárgyakat, amuletteket, ráolvasásokat érdemes használni. A démonok szerencsére sok mindentől tartanak, mint a kiáltástól, a köpéstől, a vizelettől, a nádtól, a szent könyvek felolvasásától. A pokolban a szenvedőket ellenőrzik a démonok, akik mellesleg naponta gondoskodnak a megfelelő mennyiségű kínokról. Ők rendelkeznek kisebb-nagyobb seregekkel is, melyet a halál-démonok és a pokoli harcosok alkotnak. A démonok állandó csatát vívnak a jó istenségekkel. A nőket elcsábító kéjdémonokat incubusoknak, a férfiak megkísértőit succubusoknak hívjál. Ezek a lények éjszaka kisértik, és közösülésre kényszeritik az embert. Ez mind arra mutat rá, hogy a démonok vágyai hasonlóak az emberekével. Hataloméhesek, buják. Ezért is igyekeznek ártani, vagy megszállni, mert az irigység is vezérli őket, mint ahogy a Fő Gonoszt. Isten kitaszitotta kegyelméből, a tökéletes helyről. Ő volt a legjobbika. Örökké vissza fog vágyni hozzá, és ezért örökké háborúzni fog vele, mert egykori szeretetét gyűlöletben fejezi ki. Vágyódnak a szeretet, a fény, az emberség világába. Ez okozta bukásukat is. Az angyalok, démonok, és Sátán nem érinthetnek embert, nem lehetnek szerelmesek, nem kaphatják meg, és nem élhetik meg azt, amit az emberek, csak ha erőszakkal, vagy lopva veszik el.

Vallások szerinti 

A kínai világban és néphitben a szellemeket általában jó (shen) és gonosz, démonokra (gui) osztják. A kisfiúkat borzasztóan óvták a rontásoktól, a lányokat kevéssé.  A fiúkat jobban kísértették, szállták meg, ezért szokás volt fiúkat lányoknak öltöztetni. A kinai legendákban több démonnal kapcsolatos neves személy is akad. Az egyik legfőbb ilyen úr, Zhang Taoling volt, a taoista vallás megalkotója. A másik közvetlen felettese a démonoknak, a legnagyobb démonűző Zhong Kui, akit a démonok vezetőjének is tartottak.

Ilyen a Bibliában szereplő Salamon király is, aki parancsolt, uralkodott, és le is igázta a démonokat. Hires könyve a Salamon Kis Kulcsai, melyben részletesen taglalja a démonokat.

A perzsáknál zoroasztrizmusban találkozhatunk a démonokkal. Ott a jó Úr, Ahuramazda, akinek jóságos szellemei háborúznak a gonosz, Ahriman rossz szellemeivel.
A zsidó vallásban is léteznek gonosz, ronda szőrös démonok (elvégre a démonokat denevérszárnyakkal, patákkal, szarvakkal, olykor vörös testtel is ábrázolták), akik a pusztában bolyonganak, sírokban bújnak, és az embereket mindenféle bajjal sújtják.

A keresztény világban, Jézus a démontól megszállt embereket ördögűzéssel gyógyította meg (exorcizmus). Jézus, Belzebubot, a démonok fejedelmével, a Sátánnal azonositja.

Az iszlám nézet szerint, a démonok élén Iblísz, az ördög áll, akit Saitánnak (Sátánnak) neveznek. Vagy aduv Alláhnak, isten ellenségének. A dzsinnek seregének a vezére, akik általában rossz szellemek.
A hinduizmus démonai, a dévák, és ugyancsak az istenek ellen küzdenek. Vannak kígyódémonok, a nágák. Az embereket kinzó és üldöző démonok, a ráksaszák. Próbára teszik a szent embereket, és a temetőkben kísértenek.

A démonok számlájára meglehetősen sok minden irható. Betegségek, halál, mert a gyilkolás sem ált tőlük messze. A túlzott szerelem, a gyűlöletszitás. Fekete mágusok előszeretettel dolgoztak velük, mint ahogy a középkor nagy mágusai meg is idézték, és szolgálatba állitották őket. Ennek ellenére nem szabad elfelejteni, hogy bennünk is él egy daimon, a sötétebb oldalunk, akivel nekünk is örök harcot kell vívnunk.